Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Köszönöm a szervezőknek e tokaji közösségi rendezvény megvalósítását. Igazán sajnálom, hogy nem lehetek Önökkel személyesen. Nem csak azért, mert fontosnak tartom, hogy beszámoljak mindarról, amit eddig tettünk, hanem azért is, mert egyelőre nagyon ritka a magas színvonalú rendezvény Tokajjal kapcsolatban.
A szervezőkkel történt egyeztetésem alapján a következőkben összefoglalom a meglátásaimat néhány kulcskérdéssel kapcsolatban a kerekasztal tagjai és a hallgatóság számára.
Milyen állapotban van ma Tokaj-Hegyalja – azaz mihez képest mérjük a sikert?
Tokaj-Hegyalján csak egy szűk kisebbség számára zajlott le a kívánatos minőségi rendszerváltás. A borvidék hazánk egyik legszegényebb vidéke, a tágabb közösség állandó segítségére szorul, azaz nem önfenntartó. A termelőeszközök döntő többsége romokban van, ideértve a szőlőültetvényeket, a technológiát, a tudást és a gyakran elfelejtett közösségi kohéziót is.
A birtokok legnagyobb része diszkontértéken megvásárolható: a korábban jelentős és intenzív külföldi tőkebeáramlás nagyon lelassult, minimálissá vált; a hazai tőke pedig nem lépett a helyére (kivételek persze vannak). Az ültetvények talán 15-20, a megtermelt borok talán 5-10 százalékát nevezhetjük – jóindulattal – kimagasló minőségűnek.
Semmilyen hitelt érdemlő információnk nincs a borvidék egészét tekintve a legfontosabb gazdasági mozgatórugókról. Mindezek mellett a szabályok következetlenek, időszerűtlenek és még ezen állapotukban is gyakorlatilag követhetetlenek. A hatóságok kollaborációja ebben pedig már-már „példaértékű”.
E tényeket a becslésem szerint a borvidéki szereplők alig 15-20 százaléka hiszi vagy fogadja el.
Ezzel együtt a felső néhány százalék teljesítménye – közülük többen itt ülnek a panelben is – minden gond nélkül elhelyezhető a világ legeslegjobbjai között.
Min múlik a sikerünk?
A szőlészet és borászat a legjobb példa a KULTÚRA szó jelentésének felfejtésére. Mint megközelítési és művelési mód, a kultúra határoz meg mindent. Ezért mi, akik a magas minőség mellett köteleztük el magunkat, valójában kulturális harcot vívunk. A kultúráért folytatott harc pedig rendkívül lassú, fáradságos és egyáltalán nem biztos, hogy sikeres folyamat. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert minden érdekeltnek meg kell értenie, hogy a borvidék problémáit nem lehet pusztán technikai oldalról, kizárólag programok és projektek nyelvén megközelíteni. A megígért 100 milliárd forintos kormányzati támogatás kidobott pénz lesz, ha nem egy magasabb kultúra kialakítását célozzuk általa. Ezért minden, amit teszünk, nem lehet másmilyen, csakis megalkuvás nélküli a középszerrel szemben és kérlelhetetlen a minőségi kérdésekben.
Minden jelentős változás a fejekben dől el. Ezért a mi munkánk évtizedes hosszúságú, de várhatóan évszázados hatású. Elég, ha a több száz éves történelmi borvidékek jövedelemtermelő és közösségmegtartó erejére gondolunk. Ezért – némi túlzással – a mi sikerünk elsősorban a fejekben elért változáson múlik.
Ha emellett praktikus értelemben is definiálni akarjuk a sikert, akkor az a következő tényezőkön múlik: 1. az állam intenzív és tartós (nem csupán egyszeri, egy-két évre szóló) szerepvállalásán; 2. a források központi akarat mentén történő, átgondolt és koncentrált allokálásán; 3. a magas minőségű termelési alapok, ezen belül prioritásként a kiváló ültetvények tartós biztosításán; 4. a borvidék egységes célok és szabályok mentén való irányításán, az összefogás (eleinte akár kikényszerített) elérésén; 5. az álmodozások kiiktatásán, reális termelői és piaci ismereteken és azok alkalmazásán, valamint 6. az önállóság/öngondoskodás iránti vágy és vállalkozói kedv jelentős fellendítésén.
De miért és meddig kell beavatkozni az államnak?
Jelenleg nincs az államon kívül akkora szereplő a borvidéken, amely 1. központi akaratot tudna szervezni egy összetett regionális fejlesztés mögé; 2. képes és hajlandó további jelentős befektetésekre, ráadásul már eddig is a legnagyobb „részvényes” volt; 3. eszközei lennének az általánosabb szabályok intenzív megalkotására és kikényszerítésére; 4. alkalmas a gazdasági és szociális szempontok végiggondolt ötvözésére.
Az állami szerepvállalás fokozatos csökkentése kívánatos, amint a borvidéken a fenntartható növekedés alapjai adottak.
Mi ebben a Kereskedőház küldetése?
A Kereskedőház célja, hogy a borvidék hosszú távú minőségi céljait szolgálja úgy, hogy mindeközben a lehető legmagasabb számú, a minőség mellett elkötelezett szereplő részvételét biztosítsa. Azaz: jelentősebb, a világ borpiacának releváns szegmensében értelmezhető mennyiséggel, valamint a világszínvonalú termelőket árban alulról, minőséggel megtámasztó borok készítése.
A Kereskedőház sosem lesz a legmagasabb tokaji minőséget alkotók versenytársa, de nem lehet többé az olcsó tömegtermelés központja sem. A kibocsátás csökkenni, a minőség pedig radikálisan javulni fog. A tíz hónapja megkezdett és 2016-ban lezáruló technológiai fejlesztés egyértelműen erre irányul.
A Kereskedőház jelenleg az állam kizárólagos tulajdona, de véleményem szerint megfelelő idővel minden, a termelés legmagasabb minőségét képviselő szőlőtermelő számára ki kell nyitni a részvényesi státusz lehetőségét. Ez a korábbi évtizedek Kereskedőház-kistermelő viszonyát alapvetően rendezné újra.
Miért a termőterületeknek (terroir) és az ültetvényeknek kell prioritást élvezniük?
Minden gazdasági részfeltétel közül a legfontosabb az alapanyag. Ez a borászat sine qua non-ja, és ez az, ami (a humánfaktor mellett) a leghosszabb időtávon belül módosítható csak.
Kivételes terroir jó pár van a világon. Kivételes terroir és kiváló ültetvények együtt már kevesebb.
Minden további befektetés a technológiába és a marketingbe anélkül, hogy a termelési alapokat ne tennénk rendbe, kidobott pénz. Ezért elképzelhetetlen lesz a jövőben, hogy olyan birtok kapjon technológiai és egyéb fejlesztésre pénzügyi támogatást, ahol az ültetvények állapota nem felel meg a legmagasabb követelményeknek, vagy ahol nincs hiteles menetrend annak kialakítására.
Az általunk szervezett és Lukácsy György vezette projekt hamarosan lezárul, mindenre kiterjedő információ áll majd rendelkezésre a borvidék egészéről. Negyed hektár pontossággal fogják szakembereink beazonosítani azokat a területeket, ahol a magas minőségű alapanyagnak köszönhetően a termelési biztonsága elfogadható szintű, azaz a termelés gazdaságilag értelmezhető, jövedelmező.
Végezetül pedig: Kell-e részletes és már-már végletesen szigorú szabályozás és ellenőrzés?
Champagne régió éves pezsgőbevétele mintegy 4 milliárd euró (összevetésként Magyarország teljes agrárexportja tavaly 8 milliárd euró volt). Ha egyet kellene kiemelni az ő sikertényezőik közül, az véleményem szerint a körültekintő, de rendkívül szigorú szabályozás lenne.
Ez közösségi szinten Mádon elindult, néhány borászunk pedig személyében képviseli ezt. A siker érdekében mielőbb át kell venni a tarcali kutatóintézetet (ez 2015. január elején megtörténik), és kiegészített funkciókkal kell ellátni, ideértve a szigorú ellenőrzést is. Határozott véleményem továbbá, hogy nem megkerülhető a borbíráló bizottság(ok) tevékenységének erőteljes újjászervezése sem.
Köszönöm, hogy meghallgatták bevezető gondolataimat. Tartalmas beszélgetést kívánok mindannyiuknak!
Baráti üdvözlettel:
Tombor András
(A beszéd 2014. szeptember 19-én a magánBESZÉLGETÉS TOKAJÉRT eseményen került felolvasásra.)