DR. SZABÓ JÓZSEF SZOBRÁNAK AVATÓJÁRA
DEMETER ZOLTÁN – ALAPÍTÓ
2015. szeptember 18.
Kedves Barátaim!
Kedves Megemlékezők!
A Tokaj Alapítvány olyan közösségi felelősségvállalással fordul a borvidék felé, amely erősíteni tudja az itt élők identitástudatát, próbál segíteni az értelmezhető és értelmes munkából születő teljesítmények létrejöttében illetve megkísérli elhelyezni a borvidéki történelemben a ma itt alkotni vágyó embert.
Egy fontos programpontjához érkezett az alapítványi vállalás, ugyanis ma hozzuk létre a Tokaji Borvidéki Emlékparkot. Tervek szerint minden évben megemlékezünk egy, a borvidék több száz éves történelmében fontos szerepet vállaló és hiteles munkát végző személyről. Ennek megnyilvánulása szobor, dombormű vagy emléktábla formájában fog történni.
A sorozatnak az első állomása a dr. Szabó Józsefnek történő emlékállítás.
Szabó József volt az első ember a borvidék történetében, aki nagypontosságú geológiai térképet rajzolt azokról a területekről, melyeken évszádok óta zajlik a szőlőtermesztés vidékünkön.
Ennek a térképnek a megvalósulása épp 150 éve történt.
Nem akarom most méltatni “főszereplőnket”, az utánam szóló teszi ezt majd.
Egy gondolattal azonban szívesen eljátszom Önökkel. Mégpedig azzal a sokak számára néha napján bátortalanul megfogalmazott kérdéssel, mely a maguk mögött hagyandó emlékkép kérdését feszegeti. Azt az emlékképet, amire majd rá tudnak csodálkozni az utánunk jövők. Pontosabban fogalmazva meg a kérdést, 150 év múlva, azaz 2155-ban mi lesz majd magunk mögött hagyva – akár személyre lebontva -, amire emlékezni fognak velünk kapcsolatban utódaink? Mi az a motivációs környezet, ami olyan eredményeket hoz a felszínre, amely ilyen időtállóságot tud képviselni? Melyek azok az egybeesések, melyek támogatják az ilyen teljesítmények létrejöttét akár egy embernél, akár egy közösségnél?
Az időtállóság nem kérdés, sőt egyfajta megmérettetés a művészeti ágakat formáló talentumoknak. Nem kérdés egy zenész, egy festő, egy szobrász vagy egy építész esetében a lehetőség, hogy állandót tudjon alkotni, egyúttal megkapva a hiteles véleményezést is az időtől.
Azonban a hétköznapi ember, milyen formában tud az időtállóságban részt venni?
Valószínűnek tartom, hogy nem a házának alapterülete, vagy TV-jének mérete, de még csak nem is az autójának gyorsasága lesz befolyással erre.
Nyilván adódik a válasz, hogy a gyermekeink által kapjuk a lehetőséget arra, hogy ezt az időtállóságot, folytonosságot magunkénak érezhessük. Természetesen ezt a folytonosságot mindenkinek lehetősége és kötelessége létrehozni. Akár természetesnek is tekinthetjük. Valószínűleg azért, mert természetes is.
De mi az, amitől egyedivé tud válni ez a folytonosság?
Ezt az egyediséget – mely az időtállóság alapfeltétele – gyermekeink nevelésében látom megvalósíthatónak.
A gyermek a mozdulat folytatása.
Nem mindegy, hogy ezek a mozdulatok milyen finomsággal jelennek meg. Ez a finomság az, mely időtállóvá tud tenni mindenkit. Ezek a finomságok többek között a hotelek recepcióján kapott kedves szó, az élelmiszer boltok pénztárgépinél megjelenő mosoly, a precízen elvégzett vízvezeték szerelési munka vagy a szőlőskertekben nevelt szőlőfürtök tulajdonjogának tiszteletben tartása és lehetne sorolni a végtelenségig.
Ezek a finomságok boldogságunk és boldogulásunk alapjai.
A hétköznapi ember ezzel a példamutatással építhet közösséget, építhet a közösségnek jövőt és biztosíthat gyermekének boldogabb életteret. Ennek a boldogságnak az alapja a bennünk megbúvó kvalitás. csak a korszakok azok, melyek különböző mértékben engedik felszínre kerülni ezeket a tulajdonságokat. Mindenkinek egyénre szabott kötelessége az adott korban úgy megnyilvánulni – érzelmileg és értelmileg -, hogy a folytonosság értékében magasabb szintre kerüljön, mint amin a létrehozója útjára indította.
Szabó József kora ismerte ezt a felelősséget és a benne élő ember számára az egyéni érdekek bele tudtak simulni a közösségi érdekekbe. Ebben a helyzetben a géniusz meg tudja találni a felszínre törési lehetőséget, bármilyen viszontagságosak is a körülmények.
Mindenki értette a szerepkörét, a helyét a világban és érezte a felelősséget a csoportért.
Talán ez az a rejtett titok, amiért 150 év elteltével itt állunk közösséget alkotva, megpróbálva ennek a távlati mélységnek megfeszíteni pillanatképét, hogy elcsenjünk a mi életünkbe egy picit üzenetéből és felelősségvállalásából.
Kívánom mindannyiunknak, hogy ennek a felelősségnek a megértésével és gyakorlásával emlékezzünk évről-évre a most létrehívott Tokaji Borvidéki Emlékparkban az elődök önzetlen munkásságára.
Elsőként Dr. Szabó Józsefre.
Demeter Zoltán
borász, a Demeter Zoltán Pincészet tulajdonosa, a Tokaj Alapítvány alapítója